Felnéztem, és láttam, hogy Tom áll mellettem…
Én: Csak nyugodtan…
Tom: Köszi… szóval… mi van veled?
Én: megvagyok, köszi… te?
Tom: Én is…
Tök kínos csend következett… de nem tudtam mit mondani neki… hiszen azt hittem, hogy haragszik rám, vagy valami…
Tom: Beszéltem Billel…
Én: én is…
Tom: Tudom, és elmesélte, hogy már nem jársz Gerharttal…
Én: Igen.. tegnapelőtt szakítottam vele…
Tom: De miért? – mosolyogni kezdett
Én: Ugye nem hiszed, hogy… - nevettem.
Tom: hogy miattam? – mosolyog – de pontosan ezt hiszem… :D
Én: nem… nem miattad. :D Csak én őt barátként szeretem, és nem úgy, mint ahogy a pasimat szeretném…
Tom: persze persze… :D
Én: Komolyan! :D
Tom: És ha akkor a lépcsőn nem futunk össze… ? Akkor is szakítottál volna vele?
Én: Hát…
Tom: Na látod! Nekem van igazam. – önelégült mosoly
Én: nem… lehet, hogy nem aznap, de biztos szakítottam volna vele…
Tom: akkor mégis… egy kicsikét… én okoztam ezt a szakítást? – mosoly. :D
Én: Most azt akarod hallani, hogy igen?
Tom: Igen. :D
Én: de nem… :D
Tom: de igen…
Én: de nem…
Tom: de igen…
Én: na jóó… akkor igen. :D de most már leállsz?
Tom: igen. :)
Én: boldog vagy?
Tom: Igen. :D
Én: Örülök. :D
Tom: tényleg?
Én: nem. XD
Tom: jön a busz…
Én: Várj! Érted miért nem kocsival jönnek? :D Mondjuk Saki? :D
Tom: Ő most pihen… a családjával van… :D És senkinek nem ártott meg még egy kis buszozás…
Én: még nem. xD De nem egy sztárnak… fogadjunk tele van rajongókkal a busz, és mind arra vár, hogy Tom Kaulitz felszálljon arra a buszra, és autogramot kérjen, és közös kép, és némelyik puszis kép… aztán arra leszel figyelmes, hogy nem bírsz leszállni, és kikötsz Berlin végén, ahonnan már nem megy vissza a busz, és…
Tom: oké! Elég! Felfogtam! :D
Én: tervezgetem a jövőt. xD
Tom: Akkor indulunk?
Én: Hova?
Tom: haza…
Én: De… ez nem az én buszom… az enyém 5 perc múlva jön.
Tom: az enyém is… szóval… megyünk?
Én: hova?
Tom: haza…
Én: igen… 5 perc múlva… :D
Tom: nem! Most! Gyalog…
Én: odáig? :D én messze lakom. xD
Tom: Hol laksz?
Én: Freiheit Straße 77.
Tom: ohh… az előttünk van egy utcával…
Én: okés.. de te odáig akarsz gyalogolni?
Tom: Beletervezhetem a sorsodba?
Én: idióta… :D nah akkor menjünk, mert estig nem érünk haza. :D
Tom: okés. :D csökkentettem az esélyét a rajongókkal való találkozásnak… :D
Én: De ti… ti szerettek találkozni a rajongókkal… tudod… az újságok… vagy már ennek sem kell higgyek?
Tom: De szeretünk… egy bizonyos mértékig… viszont most leállt a Tokio Hotel… most suliba járó gyerekek vagyunk, és tényleg szeretnék pihenni…
Én: De hát én is TH rajongó vagyok. – mosolyogtam…
Tom: Igen… de te különleges rajongó vagy…
Én: Mint Ann-Kathrin?
Tom: nah jóó… az a hír kivételesen igaz volt… de akkor piás voltam… de hanyagoljuk… jó?
Én: cööh… oks… amúgy miért is vagyok én különleges?
Tom: Mert nem ugrottál azonnal a nyakamba, mikor megláttál a kórházban… általában ez az emberek reakciói, mikor meglátnak valahol…