Bill: De várj! Te hogy kerülsz ide?
Én: Anyu itt kapott állást, és most itt lakunk…
Bill: Meddig?
Én: Valószínű… szerintem ÖRÖKKÉ?!
Bill: naaa… az tök király. :)
Én: Hát.. jaa…:(
Bill: Mi a baj?
Én: Tudod… az a csaj, akivel beszéltem telefonon… Nóra, a legjobb barátnőm… ő ott maradt, és most több mint 1000 km választ el.
Bill: jaaa… igen… sajnálom
Én: Én is… hidd el… mindegy… és mi újság a Tokio Hotellel? Mi lesz a turnéval? Nem féltek a suliban a rajongóktól?
Bill: ajj.. :D a turnét eltoltuk, mert anyám pipa lett, hogy nem tanulunk… nem, nem félünk a rajongóktól… egy-két autógramm meg közös kép… mi az nekünk?
Én: hát.. jaa. :D Amúgy visszaemlékeztem, és rájöttem, hogy 5 koncerten voltam, és még így sem emlékeztem rátok…
Bill: Hm… akkor nem lehetett valami izgalmas koncert.
Én: Hülye. :D Dehogynem. :D Első soooor. :D ♥
Bill: Hány nappal hamarabb mentél ki?
Én: Csak 2… meg tudok tolakodni. :D
Bill: hmmm… kis TH fan, amúgy tudtam, hogy TH fan vagy.
Én: Honnan?
Bill: Nálunk hagytad az iPod, és Tom megnézte tele van TH számmal, meg a kórházba is kimondtad, hogy „Leb’ die Sakunde!”
Én: ez igaz… szóval… hol lesz az első órád?
Bill: holnap kezdünk… Tom majd csak délután jön be a lapjért.
Én: okés… de ne mondd el, hogy itt vagyok… jó? Ha úgy van megírva, úgyis találkozunk… jóó?
Bill: öhh… ahogy akarod…
Én: Bocsi… de mennem kell… órám van…
Bill: Milyen?
Én: öhhm… fizika
Bill: fooj. Az sz*r.
Én: Tudom… :D Nah szia.
Bementem a terembe, és leültem Gerhart mellé.
Gerhart: Szia! Hol voltál?
Én: ööhm… az igazgatóiban.
Gerhart: ahham… okés… szóval mi akkor most járunk?
Én: hááát – el is felejtettem, hogy Gerharttal járok, és nem is olyan, mint egy rendes kapcsolat, de nem akartam neki fájdalmat okozni – igen.
Gerhart: Remek! – majd megcsókolt… Nem volt benne semmi különös, hiszen nem is szerettem Gerhartot, csak barátként…
Mikor a tanár jött, abbahagytuk…
Heidi: Ti jártok?
Én: öhh… ja.
Heidi: Gratulálok.
Én: kösssz -.-
Ann: És miért nem örülsz?
Én: Örülök én… csak… mindegy.
Heidi: Te tudod… de Gerhart jó pasi… szerencséd van, hogy járhatsz vele… Csak ügyesen!
Heidi megfordult, és elkezdtük hallgatni a tanárt… Szünetben megkeresett az osztályfőnök, hogy ma lesz a külön német órám, és ne felejtsek elmenni, nehogy szégyenbe hozzam őt a kollégái előtt.
8. órában volt, és rajtam kívül egy cseh csaj és egy kis kínai csávó volt azon az órán. Nem nagyon beszélgettem velük… nem volt sok kedvem most…
Mikor vége lett az órának, alig vártam már, hogy haza mehessek, hiszen alig ettem valamit, és baromi fáradt voltam. Indultam a kijárat felé, mikor a portás mondta, hogy segítsek neki elvinni valami dobozokat a 2. emeletre. Nem volt sok kedvem segíteni, de nagyon kedves néni volt, így kénytelen voltam…
- Jajjjj! Köszönöm szépen! – hálálta meg.
Én: Semmiség! Csókolom!
Épp leindultam a lépcsőn, mikor szembe jött velem valaki… nem is figyeltem, hogy ki az, csak mentem tovább le…
„Hát így állunk? Már köszönni sem kell?” – fordultam meg.
Én: Micsoda? – néztem fel. – Úr Isten! Tom!
Tom: Igen… Úr Isten. :D
Én: hahaha :D Hogy kerülsz ide?
Tom: Figyelj… én itt lakom Berlinben… te hogy kerülsz ide? Ennyire hiányoztam? :D
Én: neeem, Ideköltöztünk anyuval, mert itt kapott állást.
Tom: Most miért kell lerombolni az egomat? – szomorú fej. xD
Én: Úgy is újra felépíted… sok fannal.
Tom: Tényleg! Rájöttél?
Én: Nem volt nehéz, hazamentem és láttalak titeket a címlapon…
Tom: címlap? :D
Én: magyar bravo
Tom: Az magyarul is van? :D
Én: jaja… de egy fos. XD
Tom: :) Amúgy milyen volt rájönni, hogy kikkel is laktál együtt?
Én: Szar érzés volt, hogy ilyen hülyének tűnök…
Tom: Csupán emlékezetkiesés…
Én: Na… jaaa… Bill mondta, hogy ide fogtok járni…
Tom: Te találkoztál Billel? :O
Én: Igen, mikor jött a papírjaiért…
Tom: És nekem miért nem szólt?
Én: Mert megkértem rá, hogy ne szóljon!
Tom: De miért?
Én: Mert ha úgy van megírva, akkor találkozni fogunk… ha nem, akkor nem. :D De mindegy… találkoztunk… :D Amúgy majd elhozod nekem az iPodom? :D
Tom: Igen persze… de nem baj, hogy belenéztem? :D
Én: Nem… dehogyis… de a képeket…
Tom ekkor elkezdett iszonyatosan nevetni…
Én: Ugye NEM?
Tom: de – még mindig röhög….
Én: Azt a képet is láttad, ahol Nórával…
Tom: kancsalítotok? Nem tudom, hogy ki az a Nóra… de ha vele vagy a képen, akkor igen…
Én: ááá… degáz. – pirultam el…
Tom: nyugii… :D nem mutattam meg senkinek sem…
Én: Elég, ha te láttad…
Tom: :D :D Amúgy… bocsi, hogy akkor nem keltem fel… nem tudom mi volt velem…
Én: fáradt voltál… :P
Tom: Igen… de felkelhettem volna miattad…
Én: Miattam?
Tom: Igen… vagy neked nem jelentett semmit sem ami, akkor este történt?
Én: Nekem jelentett, de neked semmit sem…