Este 10-re meg is érkeztünk Berlinbe. Taxit fogtunk, és elmentünk a Freiheit Straße 77-be. Tényleg hatalmas ház volt. Anyuval megosztottuk úgy, hogy övé az alsó szint, bár ott is volt 2 hálószoba, egy hatalmas konyha, 2 fürdő, egy nappali… Fent volt egy fürdőszoba, 2 hálószoba… egy terasz, egy kiskonyha. Kint az udvaron pedig egy medence és egy nyári szoba. Nagyon fullos volt a ház. Minden be volt rendezve, már csak a személyes cuccainkat kellett bepakolnunk. Mikor kész lettem, leültem egy plazma TV elé és csak bámultam, de nem kapcsoltam be… csak bámultam… Anyu csinált vacsira halat…
Én: Anyu! Ez nagyon finom!
Anya: Köszönöm!
Én: Tudod… én… én… szeretném elkezdeni itt a sulit, holnap… úgyis kedd lesz holnap… majdnem a hét eleje… legalább hamarabb szerzek barátokat!
Anya: De a fejed? Nem fáj?
Én: Nem, már jól vagyok.
Anya: Rendben, akkor holnap már mehetsz. A portán meg fogod kapni a könyveidet, csak mondd, hogy Linda Kovacs vagy. Ja és heti plusz egy német órád lesz, mert mivel elég színvonalas iskola és nem vagy német… kell járj ilyen német órára, ahol majd a szlengeket tanítják neked meg hasonló dolgok…
Én: okés… német szleng. Ez jól hangzik… De most felmegyek… felhívom Nórát! Jó Éjt!
Anya: Jó Éjt Kicsim!
Előtte lefürödtem, pizsibe öltöztem, és órákon keresztül csak a telefonon lógtam. Hajnali egykor letettem, mert ugye suliba kellett menjek. Reggel nem sokat gondolkoztam azon, hogy mit vegyek fel, mert nem szerettem volna cicababát játszani. Visszaemlékeztem, hogy Nórával hányszor beszéltük meg, hogy „Akkor holnap miniszoknya!” Ez már ilyen szólás volt nálunk. :) Egy egyszerű farmer, egy sima póló mellett döntöttem, amire az volt írva, hogy: „Im a big big girl in a big big world.” (Nagylány vagyok egy nagyvilágban!)
8-ra kellett suliba menni, de anyu elvitt. Ott voltam már fél 8-kor… a portán várakoztam, hogy adják ki a könyveimet… a portás néni nagyon kedves volt, megmutatta, hogy hol lesz az első órám, és mondta, hogy ha baj van, csak szóljak neki.
Megtudtam, hogy az első órám az embertan lesz. Beültem a terembe, de még nem volt bent senki sem. Később jött egy lány, Heidi volt a neve, nagyon kedves volt, és elmondott pár dolgot az osztályról, az osztálytársakról, hogy mire számítsak. Szerinte az osztályfőnök egy kiállhatatlan nőszemély, aki megkeseríti mindenki életét. Elvileg, ha mi majd leérettségizünk, akkor fog nyugdíjba menni.
Heidi: Figyelj! Én a pasimmal ülök, ha nem bánod, előtted 2 paddal. Nem gond?
Én: Nem! Dehogyis, nyugodtan, és köszönöm!
Becsengetésig gyűlt pár ember a terembe, elég érdekes fejek voltak, volt pár helyes pasi, pár ronda. xD voltak cicababák, stréberek… ugyanolyan osztálynak tűnt, mint bármelyik más.
8-kor bejött Mr. Smith. Igen… az a Mr. Smith aki, az agyműtétemet csinálta.
Mr. Smith: Van egy új osztálytársatok! Hol vagy Linda?
Én: Én vagyok! – jelentkeztem
Mindenki rám nézett.
Mr. Smith: Csak nem? Csak nem Linda Kovacshoz van szerencsém?
Én: De én vagyok.
Mr. Smith: És hogy vagy? Nem fáj még a feje… úgy értem a tégla miatt?!
Én: Remekül vagyok. Anyukám itt kapott állást, így ideköltöztünk Magyarországról!
- Elnézést Tanár Úr! Elaludtam! – jött be egy gyerek.
Mr. Smith: Semmi gond Gerhardt! Nem kezdtük még el… Lindával beszélgettem… - mutatott rám.
Mivel csak mellettem volt üres hely, így mellém ült…
Mr. Smith: Remélem, jól fogod itt érezni magad… én leszek az embertan tanárod, mert felkért az iskola, hogy tanítsak… De most nyissátok ki a könyvet a 47. oldalon… Ann! Kezdd el olvasni!
Ekkor Ann elkezdte hangosan olvasni az anyagot, a kicsengetést már nagyon vártam, hiszen olyan éhes voltam, hogy féltem, nehogy az órán kezdjen el korogni a hasam. xD
Elmentem a büfébe, vettem magamnak kaját. Második órám matek volt. Rájöttem, hogy nem vagyok olyan, mint Cady Heron, a Bajos Csajokból. Én se magyarul, se németül nem értem a matekot. xD
Mikor kicsengettek Gerhart felém fordult:
Szia! Ha már padtársak leszünk… Gerhart Klein vagyok. Neked mi a teljes neved? – kérdezte.
Én: Öööö… Linda Kovacs. – és csak akkor vettem észre, hogy mennyire helyes.
Gerhart: Gondolom ez magyar név… és hogy kerülsz ide?
Én: Először volt egy balesetem és ide hoztak helikopterrel, aztán hazamentünk anyuval, és bejelentette, hogy vissza kell, jöjjünk, mert ide költözünk.
Gerhart: Milyen baleset?
Én: Hát ez hosszú. Most már jól vagyok…
Gerhart: Ez a lényeg. ;)
Ekkora becsengettek… végül is unalmas nap volt, azon kívül, hogy első nap volt. Sok mindenkivel összebarátkoztam az osztályból… csak a stréberekkel nem beszélgettem, de ez nem is volt a terveim között. xD
Anyu: Milyen volt az első nap?
Én: Egészen jó. – szálltam be a kocsiba. – mi ez a kocsi??
Anyu: Arnold szerezte, cégautó.
Én: Gyanús nekem ez az Arnold… - ránéztem anyura – és ezt vehetek célzásnak is.
Anyu: Miért lenne?
Én: Először az új munka, egy fullos ház, most meg egy kocsi… legközelebb szigetet kapunk?
Anyu: Csak barátok vagyunk…
Én: Igen… minden így kezdődik…
Anyu: Várj… most anyáskodsz velem? – mosolygott.
Én: Nem… dehogyis! Na… induljunk! –kötöttem be magam. 
Mikor hazaértünk, anyu elment dolgozni, kerestem kaját, és unottan néztem az órára, hogy még csak 4 óra, és semmit nem tudok csinálni. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a környékre… megnézem, mi van erre…
Elmentem egy plázába, hatalmas volt… moziba is voltam, de egyedül nagyon unalmas volt. Mekibe is voltam. Hazamentem, és korán lefeküdtem… nem vártam meg anyut.