Anyu: Ugye tudod, hogy most nagyot csalódtam benned?
Én: Igen tudom… nagyon sajnálom.
Anyu: De miért nem hívtál fel?
Én: Nem tudom.
Anyu: Most nem akarsz velem beszélni hazáig?
Én: Nem tudom.
Az úton hasonló és számtalan kérdést tett fel nekem anyu, ami vagy nem válaszoltam, vagy annyit mondtam, hogy „sajnálom”. Nem volt kedvem beszélgetni. Nórát felhívtam, hogy úton vagyok haza, és majd jöjjön át holnap délután!
Az kiderült, hogy Berlin és Ulm autópályán 3 óra alatt megtehető. xD Anyuval éjfélre haza is értünk. Furcsa volt otthon lenni. Ettem, fürödtem, fogat mostam… majd befeküdtem az ágyba. Elkezdtem kutatni, az iPodom… de rájöttem, hogy ott hagytam Toméknál a fürdőben. Megvontam a vállam, mivel tudtam, hogy kapok újjat anyutól. Anyu szerette, ha nekem meg van mindenem, ami ellen nekem sem volt soha kifogásom. xD Fáradt voltam, így gyorsan elnyomott az álom.

*** Eközben Berlinben ***

Tom felkelt, elment fürdeni, és megtalálta az iPodom a fürdőben. Bevitte a lila szobába, és látta, hogy nincs bent senki sem. Lement, látta, hogy Gustav, Georg már hazaért a nyaralásból.
Tom: csáásztok! Mizu?
Georg: csőőőő. Olyan csajok vannak a Maldívon, hogy te még olyat nem kúrtál. xD
Tom: Az lehet… -.-
Georg: De én már igen. – iszonyatos nevetésben tört ki, mintha húúú, de nagyon jó viccet mondott volna. Ezen rajta kívül senki sem nevetett. xD
Gustav: szia. Georg azt szeretné mondani, hogy sajnálja, hogy nem jöttetek velünk. Igaz Georg?
Georg: mihh? hhhöööhh… jaaa.
Bill csak nézett ki a fejéből.
Tom: Bill a bajod?
Bill nem mondott semmit.
Tom: Héé… srácok… Billnek mi baja van?
Georg: Elment az a csaj… Linda vagy mi volt a neve.
Tom: MICSODA?
Bill: „Igen, amíg aludtál!”
Tom: bocs, nem tehetek róla… aludni kell… De miért nem keltett fel?
Bill: „Ő keltett, mondta is, hogy fontos dolgot kell mondjon, de te megfordultál a másik oldaladra.”
Tom: uhh… de bunkó vagyok b*szdmeg. De mégis hogy?
Bill: „Rájött az anyja, hogy itt van, és érte jött. 11-kor mentek el… csak 4 órája…”
Tom: áh b*szdmeg. Ilyen nincs.
Georg: Most miért vagy úgy ki?
Gustav: Csak… csak nem?
Tom: Nem, dehogyis! Nem basztam meg! Csak smároltunk… ennyi.
Bill: „Igen?”
Tom: Igen, tegnap este, és úgy voltam vele, hogy ha majd felkelek, akkor elmehettünk volna ketten moziba… vagy valahová.
Bill: „Az esti filmre tervezted?”
Tom: ajjjj… ne izélj már! – majd felment a szobájába.
Gustav: Csoda, hogy nem húzta meg!
Georg: az…
Tom: HALLOTTAM! – hangzott az emeletről.
Gustav: Jó szerintem mi megyünk is. Igaz Georg? Hagyjuk pihenni Bill-t!
Georg: okésss… sziasztok! Szia Simone! – köszönt be a dolgozószobába.
Simone: Sziasztok!
Bill csak integetett.
Tom lehuppant az ágyára, és gondolkozott, hogy miért nem volt képes felkelni, végül is, bele halt volna, ha most egyszer korán kel fel. Eszébe jutott, hogy Linda ott hagyta az iPodját, átment a lila szobába, és még érezte a jellegzetes „Linda-illat”-ot. Befeküdt az ágyba, és bekapcsolta az iPodot.
„Wooow… jó kis zenéket hallgat!” – mondta magában.
Talált rajta Semy Deluxe-t, 50 centet, Ying Yang twinst. Szinte minden előadótól volt zene rajta. Lapozgatás közben meghallotta felcsendülni a dallamot…
- Ez Rette mich. – sottogtta. Megtalálta rajta az összes létező Tokio Hotel számot, még Devilist is talált. Sokáig hallgatta… majd belealudt. Este 9-kor felkelt lement enni… Utána bekopogott Bill szobájába, és bement.
Tom: Bill… képzeld!
Bill: „Mit?”
Tom: Linda TH fan.
Bill: „Honnan veszed?”
Tom: Az iPodját itt hagyta véletlenül, és rajta van az összes számunk.
Bill: „Aztaaa! :O És itt volt, és szegény nem emlékezett ránk a balesete miatt!”
Tom: jaa. :(Milyen lesz már, mikor rájön, hogy kik is vagyunk.
Bill: jaja…

*Eközben Magyarországon *

Felkeltem délben, mert tudtam, hogy Nóra korán fog jönni. Igazam is volt, mert épp, hogy csak ettem és már csöngetett is.
Nóra: Aaaaaaaaaa….. Szia!!!! Hogy vagy?? – ölelt meg.
Én: Sziia! De rég láttalak. Na jóó… 4 napja. xD Köszi, jól vagyok. :D Már a fejem sem fáj. Te hogy vagy? Nem viselt meg az, hogy szakítottatok Alexszel?
Nóra: Úr Isten! Dehogy. xD Tudod, hogy csak régen voltam oda érte… amíg megszereztem. Utána már nem vonzott úgy, persze jó volt vele meg minden… de most nincs senkiért sem oda a szívem!
Én: naah… ezt is rég hallottam. :) gyere be! Ne itt beszélgessünk az ajtóban!
Nóra: rendben! Szia Zsanett! Hogy vagy? – köszönt be a konyhába.
Anyu: Szia Nóri! Köszönöm jól. Remélem te is! Lindiiii! El kell menjek elintézni valamit… tudod az új főnök… meg kell mutassam neki az új címlapot… Ki tudja milyen harapós. Nem tudom, meddig leszek! Nóri te itt alszol?
Nóra: Hát… nem tudom, nem beszéltem meg anyuékkal.
Anya: Ohh.. Nem baj. Úgyis arra megyek… megállok nálatok, szólok Helgáéknak, hogy itt alszol. Jó??
Nóra: Persze, köszönöm.
Anya: Nincs mit. Kaja van a hűtőben. Sziasztok!
Mi: Szia!
Felmentünk a szobámba, és elkezdtem neki mesélni, mindent pontosan…