- Nah pl. mikor 14 voltam egy téli napon, átmentem barátnőmhöz aludni. Ránk jött az 5 perc. És bekattantunk. Azzal kezdtük, hogy véletlenül összetörtük a hógömböt amit, aznap kapott. Nagyon sajnáltam, de jót nevettünk ezen is. Aztán jött a legrosszabb. Nóra megkérdezte, hogy levághatja-e a hajam. Mondtam, hogy persze. x) De tudni illik, hogy nekem akkor a derekam közepéig érő iszonyat göndör hajam volt. Ez a dinka, meg levágta olyan rövidre, hogy alig bírtam összefogni, tele volt csattokkal. A hajam rendesen „hordhatóra” kb. 1 és fél éve nőtt meg, tavaly decemberre. Jó, én sem ellenkeztem. Haza menni nem mertem. Mondjuk anyu jól bírta a hülyeségeimet, de gondoltam, hogy ez betesz neki. Nem tévedtem sokat. Kaptam fél év büntit, persze amiből lett 2 hét. Apu meg a mai napig nem tudja, nem nagyon foglalkozik velem.

- Azta. xP Ez ütött rendesen. Én tuti nem mertem megtenni, de hát…

- Hát… „Leb' die Sekunde”! – vágtam közbe.

- Ez most hogy jött ide?? – kérdezte meglepetten.

- Nem tudom. Ez jött a számra. – mosolyogtam.

- Mindegy. Amúgy neked most milyen a hajad, hogy nézel ki? - figyelt rám.

- Jaaaa… igen. x) Te most így nem látsz „maszkkal”. Hát semmi különleges… barna haj, ami már megnőtt, és kiegyenesítettem végleg… meg barna szem… szóval semmi extra. – mondtam.

- Áhh… értem. Amúgy a szüleim nekem is elváltak kiskoromban, mikor én és Tom 6 évesek voltunk. – meséli.

- Tom? :O

- Igen, az ikertestvérem, csak nem hasonlítunk. Ő raszta hajú, meg nagy nőcsábász. :)

- Értem. Ez bazi érdekes. Nekem nincs testvérem, egyke vagyok. Szerintem én is csak úgy „véletlenül” lettem, mert apum karrierista, akár anyám. Bár mikor megszülettem anyu, abbahagyta a munkáját, és a neveltetésemre koncentrált… Viszont mikor 10 éves lettem, akkor anyu újra elkezdtem dolgozni, és csak este láttam. Szóval szabadon éltem, vagyis élem a mai napig a tini koromat. Amit nem bánok.

- Mi is szabadok vagyunk, amennyire lehet egy híres ember. – jött ki belőle.

- Micsoda? – tátva maradt a szám.

- Ajj… tudod… az egoizmus. – vágta ki magát.

- Nah igen. x) – hittem el.

- Szóval te mit mesélsz?? Melyik storydat? – érdeklődtem.

- Hát nem is tudom… egyszer én és Tom a nevelőapám kocsiját….

Mesélte jó sokáig, hogy hogyan is történt. Én meg jókat kacagtam rajta. Eljött a vacsoraidő… kajáltunk, és Billt hívták telefonon. Mondta, hogy a tesója hívta, hogy holnap bejönnek hozzá, a műtét napján.

Még egy kicsit beszélgettünk, majd elnyomott minket az álom. Reggel magamtól keltem 8-kor, még csodálkoztam is, hogy ilyen korán. Bár mivel korán aludtam el, és semmi suli, semmi stressz, nem volt annyira meglepő. Billt fel kellett kelteni reggelire, mert még mindig aludt. Reggeli után jöttek Bill barátai. Hallgattam, ahogy beszélgetnek valami turnéról, rajongókról, csajokról. Az egyik barátja, Andreas hozzám is szólt:

- Hát veled meg mi történt? Mi lett a pici arcoddal? Most elég rémisztőnek tűnsz. – sértegetett.

- Ajj… szállj le rólam, kérlek. – kértem.

- Nah de... – hebegett.

- De, te most szépen csöndben maradsz. Szóval, kuss Andreas! – szólt rá egy rasztás srác, gondoltam magamban, hogy biztos ő Tom.

- Szép Jó Reggelt Kisasszony! Jöjjön velem! – jött be Mr. Albert és rám nézett.

- Rendben azonnal. – válaszoltam.

- Mr. Kaulitz, maga 11-re van kiírva. – fordult Bill felé. -, Nah készen van Linda?

- Igen mehetünk. De mégis… HOVA? – kérdeztem.

- Igen, bocsánat, elfelejtettem, most megyünk és levesszük a kötést a fejéről. – csillogtak a szemei

- Ohh… azonnal. Menjünk! – indultam előre.

Bekísért egy rendelőbe, ott elkezdték leszedni rólam a „maszkot”.

***** Eközben a szobában: *****

- Hé… te f*sz. Miért kell mindenkinek beszólni? – nézett Bill Andreasra.

- Most mi a bajod? – Andreas

- Semmi, csak annyira bunkó vagy.

- Miért? Bejön ez a múmia? – lökte a hülye dumáját.

- B*szdmeg! Ez kéz. – sóhajtott – Tom! Légy szíves menjetek haza, a műtétig… majd estére visszajöttök. De semmi értelme, hogy itt üljetek. Foglaljátok a helyet. Szóval PLS.

Tom: De… jó mindegy. Ahogy akarod.

Bill: Köszönöm, és vidd magaddal ezt a gyereket is. – mutatott Andreasra.

Andreas: b*szdmeg.

Kiértek a szobából…

Találkoztam velük a folyóson, persze ők nem ismertek fel maszk nélkül. Tomék még végig is néztek rajtam, felmérték a méreteimet. xD

Elindultam a szoba felé, persze már az infúzióról is lekötöttek. De mielőtt kinyitottam volna az ajtót, láttam, a feliratot. Linda Kovacs alatta pedig Bill Kaulitz. Tök jól mutattak ott egymás alatt. Megfogtam a kilincset, de más nyitotta ki belűről…