- Sajnálom asszonyom, még mi sem tudunk semmi konkrétat. Ígérem, ha megtudunk valamit, akkor azonnal szólok önnek. Kérem, üljön le, idehívok önhöz egy ápolót, esetleg, ha gond lenne.” – közölték az aggódó hölggyel.

- De de de… ez nem lehet igaz. Nem! :(Rendben, köszönöm. – ült le izgatottan.

„Azonnal egy orvost kérek a 7-es műtűbe!” – hangzott el a hangosbemondóban –, Sürgősen! Dr. Smith!”

Zsanett nem tudott mit kezdeni az idegeséggel… sírásban tört ki.

- Asszonyom! Nyugodjon meg! Az orvosok mindent megtesznek, ami tőlük telik!” – bíztatta a nővér. -, Amúgy, hogy hívják a lányát?

- Li… Li… Linda. – zokogta.

- Gyönyörű név. Hány éves? – érdeklődte.

- 16 lesz a nyáron. – mondta Zsanett, miközben könnyeit törölte.

- Nyugodjon meg! Nem lesz semmi baj! – közölte vele az ápolónő.

- Remélem… Tudja… Tudja Linda nagy álmok előtt áll. Nagyon rendes lány. Nem lehet rá nagyon panaszkodni. Az egyik vágya, hogy riporter legyen Amerikában. Ő szeretné tudósítani a Grammy-díjak átadását, az Oscar díjjat, sztárokkal interjút készíteni. Kiskora óta érdekelte a sztárok élete. Perfektül beszél a magyaron kívül olaszul. Idén letette a középfokú angol nyelvvizsgát, jövőre tervezi a felsőfokút. Idén pedig a középfokú némettel próbálkozik. Tavaly meg elkezdte a spanyolt. Nagyon örülök, hogy – hirtelen sírásban tört ki.

- Semmi gond! Mingyárt vége lesz a műtétnek! – nézett a 7-es műtő felé.

- Istenem! :(Isten is úgy akarta, hogy ez megtörténjen… a 7-es műtő. A kedvenc, és egyben szerencseszáma… - Linda anyukája nem bírta türtőztetni magát.

- Most is szerencsét fog hozni! – nyugtatta.

- Elnézést… Mi is az ön neve? – kérdezte Zsanett.

- Gitta vagyok. – közölte -, Nézze! Ott jön Dr. Albert a főorvos. Ő biztos tud valamit! Odamegyek hozzá, ön várjon meg itt.

Kis idő múlva vissza is tért, amíg Zsanett töltött magának vizet.

- Mit mondott? – de nem bírt inni. Nem túl izgatott volt.

- Azt mondta, hogy a lánya rendbe fog jönni. Stabil az állapota. Áthelyezik a 4-es kórterembe, később bemehet hozzá. Itt tartják egy ideig. Most még alszik, még hat az altató. De, most ha megbocsát. Meg kell, vigasztaljam ott szemben azt az idős házaspárt. Viszlát! – majd Gitta elment.

- Rendben! És köszönöm szépen! – kiabálta az ápoló után.

Zsanett leült és várta, hogy elteljem pár óra, hogy bemehessen a lányához. 2 óra… 3 óra… meglepően gyorsan teltek az órák. Majd behívták őt a 4-es kórterembe, mikor már a lánya felkelt, és az orvos megcsinálta az EKG-t, vérkép és sok óvintézkedést.

Először nem, mert bemenni, majd erőt vett magán, viszont mikor bement megrázóan látta, hogy a lányára infúzióra kötötték. Megvárta, amíg kiment az orvos majd leült a székre, ami az ágy mellett volt.

- Linda! – sóhajtott -, Hogy érzed magad? Nem fáj semmid?

- Anyu, de a fejem még mindig hasogat, Dr. Smith azt mondta, hogy rendbe jövök, ő műtötte a fejem. Nagyon kedves és tapintatos. Dr. Albert a főorvos, ő pedig a műtétet irányította.

- Szívem, annyira megijedtem. :(Képzeld! – mondta az anyukája – a 7-es műtűbe műtöttek.

- De jóó… Eddig is Dr. House feelingem volt, de most már a misztika is közrejátszik. – mosolyodtam el.

- Kimegyek, hagylak pihenni. – puszit nyomott a kezére, azért oda, mert a feje be volt kötözve.

- Rendben! Szeretlek anyu! …… áhh ne! Várj még egy kicsit, szeretnék kérdezni valamit!

- Én is szeretlek. Ki vele! Mondjad!

- Nem tudod, lesz itt még ebben a kórteremben valaki? – néztem az üres ágyra.

- Igen, azt hiszem. Ki van írva az ajtóra egy fiú neve. Azt hiszem gazdagok lehetnek, mert előre lefoglalták a 4-es szobát, hogy egyedül legyen. De te sürgős eset vagy, ezért téged is ide tettek. De nyugodj meg! Biztos kedves lesz! De én most megyek. Szia! – majd becsukta Zsanett az ajtót maga után.

- Remek. Kezdtem örülni, hogy egyedül leszek. – nyögtem ki. Majd, mivel mozogni nem bírtam, kényelmetlenül, de elaludtam. Este 7-kor arra keltem, hogy valakik beszélgetnek a szobámban. Körülnéztem, és láttam, hogy betelepült egy bagázs a másik ágy mellé, és egy fiút ültek körül.

- Ajj Istenem! Kicsit lehetne halkabban? Szétmegy a fejem! – mondtam morcosan. Viszont ekkora megcsörrent a telefonom, megnéztem ki hív. Láttam, hogy Nóra az, a legjobb barátnőm.

- Szia csajsziiii!!! Hogy vagy??? Jól vagy?? Minden rendben?? Frászt hoztad rám! :( Ilyet többet ne csinálj velem!!! – kaptam a fejmosást.

- Nóra! Nyugodj meg! Az orvosok azt mondták, hogy minden rendben lesz!

- Utánad repüljek?

- Utánam? Mégis hova?

- Hát Németországba.

- Micsoda? :O – döbbentem le.

- Mivel Pesten nem bírták megcsinálni az agyműtétedet, muszáj volt kiutazz. Helikopterrel vittek ki, és egy személy mehetett veled, így anyukád ment. Észre sem vetted, hogy németül beszélnek veled?

- Anyám. Ez most sokkolt! Németül? Tényleg! Most, hogy mondod. De tudod, mivel német nyelvvizsgára készülök, így anyuval mindig németül beszélek, és hozzászoktam. Jó mindegy… szétmegy a fejem! Nem kell jönnöd, majd otthon találkozunk. Majd hívlak! Szia. Puszi. Szeretlek.

- Rendben! Bármikor hívhatsz! Én is szeretlek, és siess haza!

Letettem a telefont, majd becsuktam a szemem, pihenni próbáltam, de ezt megakadályozták a szobában lévő emberek.

- Légy szíves! Kicsit halkabban! Szeretnék pihenni. – kérleltem őket.

Látszott rajtuk, hogy nem nagyon figyeltek rám, de lejjebb vették a hangerőt. Vacsora 8-kor volt, amire felkeltettek mindenkit. Kenőmájas paprikával, és sok gyümölcs. Megköszöntem, utána elkezdtem lakmározni az ágyban. Láttam, hogy a fiú ismerősei elmentek, így nyugodtam ettem egyedül, mert a fiú sem volt bent.
Majdnem befejeztem az evést, mikor bejött a fiú egyedül. Hosszú fekete haja volt, volt piercingje, tetoválása… mégsem tűnt félelmetesnek. Ledőlt az ágyba és felém fordult.

- Szia!

- Hello! – köszöntem, bár a fejem nagyon fájt.

- Te hogy kerülsz ide? :) – barátkozott.

- Hát ez jó kérdés. Nagyon jó. Nem német vagyok, sőt még itt sem lakom. Otthon történt egy baleset, amivel még nem vagyok tisztában, és itt ébredtem a durozsolásotokra. – morogtam.

- Azta. :O Nem tudod, hogy kerülsz ide? Ez érdekes… Jah és bocsi… a haverjaim kicsit idióták, nem akartak ők felkelteni, szóval mégegyszer bocsi.

- Áh… semmi. Vacsira úgy is fel kell kelni. :) – vettem vissza a bunkóságból.

- Oké. :) Amúgy mi a neved? – kérdezte.

- Kovács Linda vagyok, vagyis Linda Kovacs. Csak tudod Magyarországon, fordítva van. A keresztnév az utolsó. El lett k*rva. XD Neked mi a neved?

- Az én nevem….